Orbán beígérte a forradalmat és meg is valósította. Átalakított már szinte mindent, a bíróságoktól kezdve a média irányításig, az alkotmánytól a költségvetési tanácsig. Sem - az egyébként jobboldali - köztársasági elnök nem volt elég jó, sem az Alkotmánybíróság. Az egyiket nem jelölte újra, a másiknak a jogkörét korlátozta. A gazdasági téren pedig sok is lenne felsorolni, hogy mennyi mindent alakított át. A társadalom az egyetlen, amit nem lehet leváltani. Bizony az már csak olyan, amilyen, a politikának kell hozzá alkalmazkodni.

A törvényhozás pedig úgy zajlik, hogy lassan már a törvényeket nem is érdemes benyújtani, elég lesz csak a módosító indítványokat megszavazni. Salátatörvény salátatörvény hátán.A jogszabályok változásának követése feleslegesen sok energiát emészt fel. Meg aztán minek megtanulni, jövőre úgyis megváltozik.

Tulajdonképpen a gazdaságpolitika első hibája a különadók eltúlzott mértéke volt. A terheket egyik pillanatról a másikra a külföldi tulajdonú vállalkozásokra és bankokra helyezték, miközben csökkent az SZJA az egy kulcs és a családi kedvezmények miatt. Ez helyes lépés lett volna egy kezdődő konjunktúra idején, vagy akár csak egy normális gazdasági helyzetben, de 2011 nem ilyen év volt.

Aztán folytatódott a rossz sorozat a magánnyugdíjpénztárak államosításával. Mennyivel másképp nézett volna ki, ha megmarad az önkéntesség az átlépésre! És kezdetben még az egyéni számlavezetés is meg lett ígérve, amiről azóta sem hallunk semmit.

De a legnagyobb hiba a végtörlesztés volt. Túl azon, hogy igazságtalan volt, ez gyengítette meg a forint árfolyamát. Még ha a bankok a devizát az MNB-től vásárolják is, az MNB csak a piacról veheti. Valószínűleg emiatt nőtt a jegybank devizatartaléka 2 milliárd euróval decemberben. Nem zárom ki azért azt a lehetőséget sem, hogy Simor nem hisz a kormány gazdaságpolitikájában és a tartalékolást erőlteti minden ésszerű határon túl. Ez nyilván költséges és gyengíti a forintot.

A kommunikáció pedig siralmas. Eleinte Kósa és Szíjjártó ijesztgette a piacokat, most pedig Orbán növeli a bizonytalanságot az IMF tárgyalások várható alakulásáról. Gondolom, az IMF tárgyalói izgatottan nyitják ki az újságokat, hogy vajon a magyar kormány óhajt-e tárgyalni velük és elfogadnak-e segítséget egyáltalán. Talán jobb lenne, ha politikusaink nem lennének ennyire szorgalmasak a nyilatkozatokkal és a bejelentésekkel.

2 éve magam is kritizáltam a Fideszt azért, mert úgy ment neki a választásoknak, hogy semmit sem mondott arról, hogy mit kíván tenni. Ehhez képest tényleg sokat tett, és hivatkozott a felhatalmazásra, amikor törvényeket alkotott. A gazdasági intézkedések tényleg forradalmiak, melyek a  közgazdasági tankönyvek ortodox megoldásait gondosan kerülik. Ha ez így működik, akkor jó, ha nem működik, akkor az elbukott szabadságharcaink száma eggyel nő. Tulajdonképpen az esélyeket latolgatva mindenki a forintárfolyamokat nézi, nem véletlenül.

Az ellenzék ma összefogásra szólít. Nehéz dolga van, mert hát a jogállamiság és a szabadságjogok kevéssé érdeklik a hajléktalanságtól és a munkanélküliségtől rettegő tömegeket. Gazdasági téren pedig vajmi keveset ígérhet a baloldal. Esetleg eltörölheti az egykulcsos SZJA-t, ami valljuk be, adóemelés lenne, megszüntetheti a multikat és a bankokat sújtó különadókat, ami pedig adócsökkentés. Ehelyett a terheket valaki másra kellene rakni, de kire? A választónak ebben a pillanatban szörnyű gyanúja támad. Sajnos egy ilyen programmal nem sok támogatást lehet szerezni. Azt nem mondhatja az ellenzék, hogy visszacsinálja a végtörlesztést, vagy a magánpénztárak államosítását, mert hát a rántott csirkéből már sosem lesz tojást tojó tyúk.

Az ortodox gazdaságpolitika valójában azt jelenti, hogy be kell vezetni az ingatlanadót, emelni a személyi jövedelemadót, és könyörtelenül érvényesíteni kell a bankok jelzálogjogát. Csak ez valószínűleg nem lenne elég a költségvetési egyensúlyhoz. Mivel ezen túl további adóemelésnek nincs tere, ezért a kiadáscsökkentő intézkedések között szóba jöhetne az egészségügy átalakítása piaci alapon, és valamennyit hozhatna a tandíjemelés, és iskolák bezárása.

Az igazság az, hogy válságkezelő programmal kormányt nem választanának meg nemcsak Magyarországon, de sehol a világon. A sikeres választási recept az elmúlt 22 évben az volt, hogy kritizálni kellett a régi kormány minden intézkedését, és meg kellett ígérni, hogy megszűnik a korrupció, megindul a gazdasági növekedés és a jólét ha lassan is, de fokozatosan növekedni fog, ehhez elég csak jó helyre behúzni az ikszet. A választó, amikor belép a fülkébe, egy pillanatra elfelejti a realitásokat és az álmaira szavaz. Tehát a választót álomba kell ringatni a kampányokkal, hogy ne mérlegeljen józanul, hanem a vágyaira hallgasson.

Nem véletlen, hogy a kormányok szeretnek költekezni, szeretett népüknek igyekeznek mindent megadni erejükön felül is. Hajlandók inkább hiteleket felvenni, kötvényeket kibocsátani, csak hogy boldognak lássák a népet.

Ezért aztán az államadósság oda jut, ahová és akkor aztán a választó szavazhat, ahogy akar, a pénzvilág leváltja a demokratikusan választott kormányt. Gyurcsányt sem Orbán buktatta meg, nem ám. Az ország csak úgy kapta meg a 20 milliárd dolláros kölcsönét az IMF-től, hogy Bajnai lett a kormányfő és elkezdődött a válságkezelés. Ez akkor nem is volt annyira fájdalmas, mert düböröghetett a német export és a devizahitelesek sem azonnal dobták be a törölközőt, mert volt néhány hónap tartalékuk.

Ehhez hasonló dolog történt 2010-ben, amikor a válság elsodorta a demokratikusan választott görög és olasz kormányt, a helyükbe pedig pénzügyi szakembereket ültettek. Görögország és Olaszország talán mégsem vesztette el a szuverenitását.

Mit is jelent az a kijelentés, hogy az ország a saját lábára állt és nem szorulunk rá az IMF kölcsönére?

A költségvetési hiány idén 3% körül alakul, mert 2012-ben bevételként számolták el a magánnyugdíj pénztárak vagyonát és a kivetett különadókat. Ezért finanszírozható a költségvetés. A hiány jövőre is 3% körül lesz, mert fennmaradnak a különadók, a magánnyugdíj befizetések továbbra is az állami nyugdíjalapba folynak be, nő az EVA, a jövedéki adó, és az ÁFA.

2013-ban viszont a különadókat ki kell vezetni, amit nehéz lesz pótolni más bevételekkel. A kormány most úgy érzi, hogy ráér, van 1 éve megegyezni az IMF-fel. Addig még csoda is történhet az európai gazdaságban, és valószínűleg komolyan hiszik, hogy az SZJA csökkentéssel gazdasági növekedést teremtenek.

Ha mindez kevés lenne, akkor majd azt mondják, hogy az ország a saját lábára állt, és szabad akaratából elment az IMF-hez.

A politikai hírekben is megjelenik az ünnepvárás. Az IMF delegáció, mint megtudtuk, azért utazott haza, mert közel a karácsony és a delegáció tagjai otthon akartak karácsonyozni. Barroso is azért küldhetett személyes levelet Orbánnak, mert kellemes ünnepeket kívánt neki.

Itt a karácsony, a gyerekek ajándékot várnak, mi mire számíthatunk ?

Az Orbán kormány gazdasági lépéseit sokáig úgy is lehetett tekinteni, mint egy súlyos válságba került ország nem szokványos intézkedéseit a kilábalás felé. Az tény, hogy a válságot az örökölt adósság magas szintje okozta, a külső ok pedig az euró válság kitörése. De azért nem mindegy, hogy mit tesz a kormány válságkezelés címszó alatt.

Az ágazati különadók bevezetése még egy tudomásul vehető szükségintézkedés volt. Mindenki tapasztalhatta, hogy a különadókkal sújtott területek évtizedek óta kimagasló nyereséget könyveltek el, ami politikailag érzékelhető feszültséget teremtett a növekvő munkanélküliség, gazdasági visszaesés és az adósságterhek robbanása idején.

A magánnyugdíj pénzek államosításakor, még azt mondtam, hogy kényszerhelyzet van, másképp nem lehet előteremteni a pénzt, bár az önkéntesség nagyobb szabadságfoka a visszalépésnél sokkal elfogadhatóbb lett volna.

Aztán az egykulcsos SZJA mellett is sok érv lehetett, a fekete gazdaság fehéredése, versenyképesség javítása, a számlaország átalakítása alkalmazott országgá, stb. De az már gyanús volt, hogy a kormány állandóan egy másik érvet hangoztatott, hogy a fogyasztás a magánszemélyeknél hagyott pénzből növekedni fog, ami a gazdaság növekedését serkenti. Ez persze nettó hülyeség, nem is érdemes hosszabban foglalkozni vele. Azt viszont lehetett gondolni, hogy a foglalkoztatás fehéredése tényleg javítja a mérhető gazdasági teljesítményeket és ezért az adóbevétel sem csökken olyan mértékben, mint ahogy az a statikus kalkulációkból kijön.

Aztán következett a devizahitelesek megmentése, amire mindenki várt. A végtörlesztés viszont mindenkit meglepett, ellene több érv volt, mint mellette, még a jobboldali közgazdászok is kifogásolták az igazságtalanságát. Konkrétan azt, hogy csak azok tudták igénybe venni, akiknek volt pénzük. A plebejus igazságérzet feltámadhatott ugyan,  hogy a bankok, akik mindig az árfolyamváltozások haszonélvezői voltak, a végtörlesztéssel a legnagyobb veszteseivé váltak. A kisember dörzsölhette a kezét, ha már a bankok rávették a svájci frank hitel felvételére, hogy megkopasszák, most a saját dugába dőlnek. Igen ám, de ha a bankoknak rosszul megy, akkor mindenkinek rosszul fog menni, aki bankban tartja a pénzét, vagy bankoktól hitelt akar kapni.

Aztán végre megszületett a megegyezés a bankok és a kormány között. A forint erősödni kezdett, szinte hihetetlen. És most itt az újabb hír az IMF átmenetileg, informálisan, jelentéktelenül elutazott. A jegybank összevonása a PSZÁF-fel talán a Fidesznek sem ér annyit, hogy az ország elessen az IMF segítségétől. Talán a probléma ennél szélesebb körű, valószínűleg a központosítás már elért egy olyan mértéket, ami már nem indokolható a késő-kádári elit eltakarításával. Most már a demokrácia intézményeinek széteséséhez érkeztünk el.

1927 és 1941 között Gutzon Borglum és 400 munkása faragta ki a 18 méter magas kolosszust, amely George Washingtont, Thomas Jeffersont, Theodore Roseweltet és Abraham Lincolnt ábrázolja, amellyel reprezentálja az amerikai történelem első 150 évét.

A Rushmore hegyen látható alkotás egy küzdelem története, mások szerint a szentségtelenítésé. A Fekete Hegyeket a Lakota Sziúk szentnek tekintették, ők voltak a terület  őslakosai, amikor a fehér telepesek megérkeztek. Számukra a négy elnök bevésése a hegybe negatív szimbólumot jelent. A sziúknak sosem volt szerencséjük, ha fehér emberrel kötöttek üzletet.

Eredetileg a Lakota Sziúk Six Grandfathers (Hat Nagyapa) néven ismerték a hegyet, amelyet Charles E. Rushmore, egy ismert new yorki ügyvéd után neveztek át, egy expedíció alkalmával 1885-ben.

A Six Grandfathers eredetileg így nézett ki, a kép 1905-ben készült:

A Six Grandfathers azon az útvonalon helyezkedik el, amelyen a Lakota indián főnök Black Elk vezetett zarándokutat, hogy végül elérkezzenek a Harney Peak-hez. Black Elket az indiánok szent emberként tisztelték, aki másodunokatestvére volt Crazy Horse törzsfőnöknek.

Az 1868-as Egyezményben az USA kormánya örökre a sziúknak ígérte a területet, amely magába foglalta a Fekete Hegyeket is. Az örökre azonban csak addig tartott, amíg aranyat nem találtak a hegyekben és az aranymosók oda nem települtek 1870-ben. A szövetségi kormány ekkor arra kényszerítette a sziúkat, hogy feladják a Fekete Hegyeket, amelyek rezervátumuk részei voltak.

Ezek az események megfeleltek a késő19. századi mintának, amely időkben folyamatosak voltak a konfliktusok az amerikai kormány és a síkvidéki indiánok között. A második elnöki beiktatásakor 1873-ban Ulysses S. Grant kifejezte a többségi fehérek álláspontját, amely az őslakos amerikaiakat az oktatás és civilizáció üdvös hatásai alá akarta vonni. Vagy ez, vagy a háborús megsemmisítés. Sok őslakos nem fogadta el az asszimilációt, számukra a harc volt az egyetlen lehetőség.

Dél-dakotában, Ülő Bika és Örült Ló harcba vezetett több sziú törzset az USA hadserege ellen. Voltak ugyan figyelemre méltó sikereik George Armstrong Custer tábornok csapatai ellen a Little Bighorn csatában, Amerika centenáriumi évében 1876-ban. De amikor a szövetségi kormány megduplázta erőit, a hadsereg legyőzte őket. (Azokat a területeket, amelyeken Rushmore áll, a Dél-Dakota állam vásárolta meg és kialakította a Custer State Parkot. A többi terület a Fekete Hegyek Nemzeti Erdő része.

1970-ben bestseller lett az amerikai őslakosok tapasztalatait leíró „Temesd el szívemet a Wounded Knee-nél” című mű, amelyben Dee Brown egy 1890-es eseményről emlékezik meg, amikor fegyvertelen sziú nők százait, gyerekeket és férfiakat lőttek le az Egyesült Államok csapatai. A történészek ugyan vitatnak bizonyos dolgokat a könyvben, de a Wounded Knee története arra sarkallhatta az Amerikai Indián Mozgalom aktivistáit, hogy elfoglalják a területet 1973-ban. Azt követelték a kormánytól, hogy tartsa be a szerződést az indián törzsekkel. Az FBI beavatkozott, amit úgy ismernek, mint Wounded Knee második ostromát, amikor a feszült patthelyzetben két őslakos meghalt és sebesülések voltak mindkét oldalon. Az erőszak folytatódott több évre rá az 1975. június 26-i tűzharc kitörésével a Pine Ridge rezervátumban Dél-Dakotában, ahol két FBI ügynök és egy őslakos halt meg. Az ellenállást követő perben Leonard Peltier A.I.M tagot életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték el az FBI ügynökök megöléséért.

A hegyoldalba vésett majd’ 20 méter magas elnöki fejek ötletével egy dél-dakotai történész, Doane Robinson állt elő az 1920-as évek elején. A projekt célja az volt, hogy fellendítsék az állam turizmusát, az eredetileg kiválasztott helyszínt – a Fekete-hegyek között található Tűhegyeket - azonban a végrehajtó szobrász, Gutzon Borglum ellenezte, mondván, az Államok négy legnagyobb elnökének grandiózusabb megoldás és helyszín dukál. Borglum volt az, aki aztán kiválasztotta az 1745 méter magas Rushmore-hegyet – főleg a hegy finomszemcsés, könnyen faragható gránitfala miatt.

Borglum először egy 1:12 méretarányú gipsz maketten tervezte meg az elnökök szobrait, majd 1927. október 4-én, több mint 400 munkás segítségével nekilátott a mű kifaragásának. A munkálatok alatt a hegyoldalból durván 450 000 tonna követ hasítottak le, a többségét dinamit segítségével – fúrót és vésőt csak a legvégső fázisban használtak. Noha a makett viszonylag jó támpontot adott neki a várható végeredmény és az összkép tekintetében, Borglum nem volt hajlandó egyszerre nekilátni a fejek kifaragásának. Inkább egyesével alkotta meg az arcképeket, adott esetben menet közben változtatva az eredeti terveken – így történt, hogy Jefferson és Washington a kezdeti elképzeléshez képest „helyet cseréltek” a hegyoldalon.

Borglum a munkálatok vége előtt, 1941 márciusában meghalt, így az emlékművet végül a fia irányításával fejezték be 1941. október 31-én – elsősorban pénzhiány miatt. Az eredeti tervekben ugyanis nemcsak az elnökök fejei szerepeltek – Borglum a négy elnök teljes felsőtestét is beleálmodta a gránitba, a második világháború azonban közbeszólt, a Kongresszus pedig megvonta a grandiózus projekt támogatását.

A Rushmore-hegyi emlékmű már a tervezési fázisban az Államok egyik legellentmondásosabb műemlékének bizonyult. Problémás volt egyrészt a helyszín – valamint a tény, hogy amerikai elnököknek adóznak annak a földnek a kellős közepén, ami száz évvel korábban még a Lakota indiánok fennhatósága alá tartozott, és a bennszülött amerikaiak számos hősüknek emeltek szobrot a környéken. Ezt a meglehetősen kirekesztő és rasszista képet árnyalta tovább az, hogy Borglum aktív tagja volt a Ku Klux Klánnak. Az is indulatokat keltett, hogy a projektet jóváhagyó Kongresszus a szobrász belátására bízta, hogy melyik négy elnök került majd fel a hegyoldalra – csak annyit kötöttek ki, hogy George Washington mellett két demokrata, és egy republikánus elnöknek kell szerepelnie.

Ma a Rushmore-hegy éves szinten több mint kétmillió látogatót vonz a világ minden tájáról – a tömegek igényeinek kiszolgálására pedig egy egész központot létesítettek az emlékmű körül. És  akárcsak a kezdetekben, a hegy még mindig áldozatául esik a költségvetési megszorításoknak – olyannyira, hogy az emlékmű tisztítását és zúzmótlanítását csak hat-hét évente egyszer hajlandó a szövetségi állam végrehajtatni.

A Rushmore emlékmű a sziúknak legalább háromszoros sértés:

1. Azon a földön épült, amit tőlük vettek el.

2. A Fekete Hegyeket különösképpen szent földnek tekintették

3. Az emlékmű az európai telepeseket ünnepli, akik olyan sok őslakost megöltek és akik eltulajdonították a földjüket.

A rushmorei fehér arcok ellensúlyozására, 1939-ben a sziú törzsfőnök Henry Álló Medve meghívta Korczak Ziolkowski szobrászt, aki rövid ideig Rushmore-ban dolgozott, hogy faragjon emlékművet a sziú nemzetnek a Fekete Hegyekben. Talán attól tartva, hogy Borglum nyomására a pénzügyi hivatalnokok nehézséget támasztanak, Ziolkowski személyesen megvásárolta a hegy tetejét a gránit orommal, és a teljes projectet privát módon finanszírozta. Az emlékmű felidézi a szabadon álló sziú főnök Örült Ló alakját, amely sokkal nagyobb lesz, mint bármely Rushmore figura. Korczak Ziolkowski meghalt 1982-ben, de a családja folytatja a munkát ezen a félelmetes vállalkozáson. Őrült Ló arcát 1998-ban fejezték be és szentelték fel. Habár ennek a munkának a témája a Rushmore offenzíva egyetlen aspektusa, a területet még mindig úgy tekintik, mint a sziúk tulajdonát, és a hegy, amelyet Ziolkowsky faragott, számukra még mindig szent. Őrült Ló emlékműve sincs kritikák és ellenvélemények nélkül.

források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Mount_Rushmore

http://www.pbs.org/wgbh/amex/rushmore/peopleevents/p_sioux.html

http://www.hir24.hu/idogep/2011/10/30/itt-meg-a-hegynek-is-fule-van-%281941%29/

Ha Bokros Lajost a nemzetközi pénzügyi szervezetek által hitelesnek elfogadott pénzügyi szakembernek tekintjük, akkor a programpontjai akár az IMF elvárásai is lehetnének. Ezeket olvasva már érthető, hogy a Fidesznek miért esik nehezére a tárgyalás az IMF-fel. Mi is van a pontokban?

➊ A 2012-es költségvetést azonnal vissza kell vonni! Új költségvetést kell tervezni: nulla növekedéssel, esetleges visszaesésre is készülve, s különféle forintárfolyam-forgatókönyvekkel.

A költségvetés októberen készült 268 forintos euró árfolyamon, de elkészítettek egy 280 és egy 300 forintos pesszimista árfolyamon számított költségvetést is. Most, hogy az euró 310 forint felett van ezek az árfolyamok mind optimistának tűnnek. A növekedés egyetlen forrása a német konjunktúra lehet, amit már a németek sem várnak.

➋ Vissza kell térni a progresszív személyi jövedelemadózásra! 10-20-30 százalékos kulcsokkal úgy, hogy a legszegényebbek adójóváírás nélkül se járjanak rosszabbul.

A Fidesz adócsökkentési programjának legfontosabb eleme a 16%-os egykulcsos SZJA, ettől visszalépni politikai kudarc. Bár kétségtelenül ez okozná a legkisebb felzúdulást a lakosság körében.

➌ A szociálpolitikai kedvezményeket ki kell venni az adórendszerből! (A gyermekkedvezmény a gazdagoknak kedvez.) A családi pótlékot az alacsony jövedelműek körére kell szűkíteni!

Ez a pont teljesen ellentétes a Fidesz kormány népesedéspolitikájával. Konkrétan azzal, hogy gyereket csak az vállaljon, akinek van jövedelme. Továbbá azzal, hogy a munkavállalók gyermekvállalása ne okozzon jelentős romlást a család anyagi helyzetében.

➍ Kétkulcsos áfára kell áttérni, s a különadókat (bankadó, egyéb szektorális adók) ki kell vezetni a rendszerből!

A különadók kivezetése a rendszerből úgyis elkerülhetetlen, legfeljebb az üteme lehet kérdés. A kétkulcsos ÁFA azt jelentené, hogy megszűnne a kedvezményes 5%-os kulcs.

➎ Államosítás helyett széles körű privatizációra van szükség. A bevételeket nem herdálni kell, hanem növelni, hogy az adósságszolgálatot teljesíteni tudja az állam. Szükség van az ingatlanadóra, hogy az önkormányzatok bevételekhez jussanak. A felesleges kiadásokat (stadionépítés, fociakadémiák) le kell építeni.

Ez is pont az ellenkezőjét jelenti, mint amit a Fidesz elkezdett. A stadionépítés tényleg nagy tehervállalás, nem most kellene elkezdeni. A MOL részvények, Rába részvények visszavásárlása is éppen ellentétes lépés. De a részvények eladása kevés bevételt jelentene, és a mai nyomott részvénypiaci árakon csak jelentős veszteséggel lehetne túladni rajtuk. Sejteni lehet, hogy a privatizációt inkább más területeken várnák el, amelyeket most még nem neveztek meg.

➏ Nyugdíjreformra van szükség! A járulékok és a járadékok közti összefüggés szétverése helyett, a svéd modell alapján szorosra kell fűzni a kapcsolatot a befizetések és a kifizetések között.

Ezt lehetne a Fidesznek a legkisebb visszakozással bevezetnie, mert már többször emlegették a svédeket a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. Viszont a 3 milliós nyugdíjas választói tömeget érzékenyen érintené, az MSZP pedig nem késlekedne kihasználni a helyzetet, mint azt már 2010-ben tette.

➐ Egészségügyi reformra van szükség! A járulékbefizetéseket és az ellátási jogosultságot összhangba kell hozni. Emellett elkerülhetetlen a részleges költségtérítés.

Az egészségügy egyébként is egy darázsfészek. Az orvosok elég erős érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek és a rezidensek is a letétbe helyezett felmondásaikkal fenyegetnek. A részleges költségtérítés a hálapénz rendszerre lenne óriási csapás, hiszen ha valaki fizet az ellátásért, akkor még egyszer nem fog fizetni az orvosnak.

➑ El kell vetni a közoktatást és a felsőoktatást ellehetetlenítő ellenreformokat. Versenyelvű, teljesítménymérésen alapuló, az intézményeket is rangsoroló felsőoktatásra van szükség, tandíjjal.

Hoffmann Rózsa úgyis szenved a reformjával, szerintem jó alkalom lenne egy IMF kényszer a visszavonulásra.

➒ Az előre tudhatóan értelmetlen, bizalomvesztő és hiteltelen gazdaságpolitikával fel kell hagyni! Ehelyett ésszerű, hiteles és a befektetők bizalmát élvező gazdaságpolitikát kell folytatni.

Ez konkrétan nem jelent semmit, lehet támogatni.

➓ Bocsánatot kell kérni a magyar társadalomtól az értelmetlen szenvedésekért! Mert minden ésszerű gazdaságpolitika szenvedést okoz, de ha annak van értelme, akkor a társadalom hajlandó az áldozatokra. A mostani értelmetlen, irracionális, pökhendi és sértő gazdaságpolitika azonban teljesen ésszerűtlen célok érdekében kért áldozatokat és okozott szenvedést.

Ez is csak egy politikai kinyilatkoztatás, közgazdasági szempontból nem szorul értelmezésre.

Mottó: Ha vékony jégre tévedtünk, legalább ne ugráljunk.

A Moody's leminősítésre kevés az a válasz, hogy a kormány elégedett a sikeres gazdaságpolitikájával és nem tervez változtatást. A kormánynak most valamivel alá kellene támasztania azt, hogy miért gondolja, hogy a jövő évi 3% alatti hiány és a 1,5%-os növekedés tartható lesz.

Persze kényes a helyzet, mert be kellene ismerni, hogy adócsökkentéssel nem lehet gazdaságot élénkíteni. Költségvetési túlköltekezésre pedig 2008 óta nincs lehetőség. A Bajnai kormányt még segítette a német konjunktúra, ami a nyugat-európai kormányok túlköltekezésének volt köszönhető. Most ennek is vége, mindenütt takarékoskodás jön.

Szerintem elhibázott az a kommunikáció is, amely csatáknak állítja be a kormány gazdaságpolitikai lépéseit. Nekem mindig az egykori "széncsata" ugrik be. Ez akkoriban volt, amikor jelszavakkal fejlesztették a gazdaságot: "arccal a vasút felé", vagy hogy legyünk a vas és acél országa. Ez a mostani kormány ilyet persze nem akar, megelégszik azzal, ha munkahelyet teremt. Az viszont nem mindegy, hogy a munkahely a közmunkák révén keletkezik, vagy pedig a piac teremti.

A külföld pedig a gazdasági szuverenitásért folytatott küzdelmet eleve értelmetlennek tartja a globalizáció körülményei között. Másrészt a hitelezőktől nem lehet rossz néven venni, hogy vissza akarják kapni a pénzüket. Vagy legalább azt akarják hallani, hogy mit kíván a kormány tenni, hogy ez sikerüljön. Ezt nevezik hitelességnek.

Persze nem állítom, hogy érdemes lenne minden értelmes határon túl takarékoskodni, mert ahogyan van a költségvetési költekezésnek multiplikátor hatása, ugyanúgy van a takarékoskodásnak is egy ezzel ellentétes hatása. Tehát minden megtakarított forint a gazdaságnak 3-4 forintos bevételkiesést okozhat. Ugyanakkor nem állíthatom azt se, hogy minden kiadás képes multiplikátor hatást gyakorolni a gazdaságra.

Nem látom jó jelnek azt sem, hogy a kormány ármánykodásnak látja a spekulációt, amely ellen titkosszolgálati eszközökkel lehet védekezni. A profithajhászás ugyanis nem idegen a tőkés gazdaságtól. A spekuláns pedig pénzt akar. 2008-ban Soros György alapja állt az OTP spekuláció mögött. Pedig akkor baloldali kormány volt.

Lehet, hogy a kormány maratoni táv lefutására készült, csak közben árvíz jött és most úszni kell. Ne makacskodjunk, ússzunk!

A görög, az ír és a portugál miniszterelnök elmennek sörözni. Ki fizeti a számlát?

Angela Merkel.

Hallom, hogy kirakják Károlyi szobrát a Kossuth térről. Vajon miért? Ezt találtam Károlyiról a wikipédiában:

"A magyar haderő az 1918-as honvédelmi miniszter, Szurmay Sándor tábornok szerint teljességgel elég lett volna a történelmi Magyarország határainak megvédésére. A hadügyminisztérium november 8-án leszerelési rendeletet adott ki, egyben új magyar hadsereg felállításáról is szólt. Linder Béla – aki a Károlyi-kormány első hadügyminisztereként még a közös hadsereg leszerelését siettetve hangoztatta elhíresült kijelentését: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” A hadseregszervezésben járatos, háborús frontparancsnoki tapasztalatokkal rendelkező Szurmay Sándor tábornokot, korábbi honvédelmi minisztert Károlyi utasítására letartóztatták, és internálták.^[4] Károlyi – az antant óhajának engedelmeskedve – hasonlóan járt el a Budapesten át hazatérőben lévő August von Mackensen német tábornaggyal is, a Balkán-hadsereg parancsnokával, aki Erdély felszabadításában játszott szerepe miatt a magyar lakosság körében nagy népszerűséget élvezett. Mackensent a magyar kormány letartóztatta és kiszolgáltatta az angoloknak. A hadsereg leszerelését szorgalmazó Linder Béla hadügyminiszter, majd az ő harmadik utóda, Böhm Vilmos, valamint Stromfeld Aurél hadügyi államtitkár meg is kezdték az hadsereg újjászervezését, elrendelték a toborzásokat is, de ez lassan és akadozva haladt. A magyar egységeknek december végén francia megfigyelők szerint katonai szempontból „semmilyen értékük” nem volt.

Károlyi – pacifista és wilsonista politikája jegyében – attól tartott, hogy a katonai ellenállás rontaná Magyarország esélyeit a háborút lezáró békekonferencián: a konvenció megsértése miatt ismételten tiltakozott, de az antant jóindulatában és az etnikai határok Woodrow Wilson amerikai elnök által meghirdetett elvében bízva, illetve használható és lojális hadsereg hiányában a határok fegyveres védelmére nem adott utasítást. Ezt a politikát Kolozsvár 1918. december 24-i román megszállása után kezdte felülbírálni...

..

1919. március 2-i szatmárnémeti beszédei szerint, végül revideálta pacifista és antantbarát felfogását (aminek káros, egyoldalú voltára például Apponyi Albert gróf is figyelmeztette), és terveket szőtt az ország fegyveres védelmére, de ezeket már nem valósíthatta meg.^[6] A szociáldemokraták többsége ugyanis 21-én délután megállapodott a gyűjtőfogházban őrzött kommunistákkal a két párt egyesítéséről és a hatalom átvételéről. Másnap Károlyi aláírásával jelent meg a Tanácsköztársaság hatalomátvételéről szóló proklamáció, amit később maga Károlyi és Berinkey miniszterelnök is hamisítványnak minősített."

Ebből úgy tűnik, hogy Károlyi volt az első olyan XX. századi magyar politikus, aki a teljes önfeladástól azt remélte, hogy a külföld cserébe majd korrekt elbánásban részesíti az országot. Nem ismerte azt az angol bölcsességet, hogy szépen kell kérni, de legyen nálunk egy jó erős bot is.

Gyurcsány rászánta magát, külön párt lett a Demokratikus Koalíció. Hogy hosszú távon melyik baloldali párt lesz sikeresebb, azt nehéz lenne most megjósolni. Ezután lesz szövetségese az MSZP-nek.

Szüleim már sok éve nem élnek, néha lelkiismeret furdalásom van, hogy sírjukhoz egyre ritkábban megyek el. Pár éve a szomszéd sírhelyre temettek el valakit. Alig bírtam megközelíteni a szüleim sírját, több száz fős tömeg várakozott ott, jól öltözött emberek, tekintetükben tükröződött a hatalom és a pénz. Úgy viselkedtek, ahogyan kell, egyenes testtartás, halk szavak, kézfogások, érdeklődő, de nem tolakodó tekintetek. Akit búcsúztattak, annak a sírján száz koszorú, hatalmasak, piros és fehér szalagok. Nagy ember volt biztosan, gondoltam, vajon ki lehetett? Nem vártam sokat, eljövök majd máskor, nem akartam zavarni mások gyászát.

Egy hét múlva a szomszéd síron még ott volt a száz koszorú, alig hervadtan, persze ekkor már nem volt ott senki. A síron nem látszott jel, mert a sok koszorú teljesen elfedett mindent.

Pár hónap múlva, a koszorúk eltűntek, a sír egy kis földkupaccá változott, volt rajta egy fakereszt, de név nélkül. Bizonyára várni kell a sírkő elkészítésére, nem lehet azonnal felállítani, mert megsüllyed.

Eltelt pár év. A fakereszt eltűnt, a sírt nem látogatja senki, virágot, mécsest még nem láttam ott. A földkupac megsüllyedt, repedezett.  Vajon kit temethettek oda?

Kötött árfolyamú, egyösszegű végtörlesztés lesz a devizahiteleseknek - ezt jelentette be Lázár János, mint a Fidesz frakció döntését.

Az eurót 250, a svájci frankot 180 forinton rögzítenék végtörlesztés esetén. Nem nehéz megjósolni, hogy ezt a döntést csak akkor lehet fenntartani, ha az adósok nem tudnak élni vele nagy számban. Reméljük tehát ezt, bár jobb lenne, ha visszavonnák a tervet. Gazdaságpolitikai döntéseknél érdemes közgazdászokat is megkérdezni, van néhány - igaz kevés - a Fidesz körül is. Talán nem véletlen, hogy Lázár János jelentette be, aki tudvalévőleg nem közgazdász, nyilván erre Matolcsy nem volt hajlandó.

A jogrendszert érintő kérdésekben pedig bizonyára nem a jogászok véleménye a mérvadó. Így könnyen megérthető, hogyan születnek a sokak által vitatott törvények, javaslatok, ötletek.

Hallom a rádióban, hogy a frankhitelt visszafizetni nem tudó adósok rosszul járnak, mert a forintgyengülés miatt a devizában nyilvántartott adósságuk forintban azonnal nő. Akik viszont egy összegben vissza tudják fizetni adósságukat, tehát igazából eddig nem is szorultak hitelre, mert csak spekuláltak, azok most jól járnak.

Talán ha köteleznék a bankokat arra, hogy a devizahitelt egy összegben visszafizetni nem képes adósoknak svájci frank alapú hitelt nyújtsanak a törlesztésre, akkor ez a probléma egy csapásra megoldódna. Így aztán a svájci frank kölcsönt a bankok átváltanák napi árfolyamon forintra, ez kb. 230 forint, abból visszafizetnék a svájci frank kölcsönt 180 forintos árfolyamon.

De nem hiszem, hogy eddig elmegyünk, mert talán már hétfőre befejeződnek a bennfentes ügyletek az OTP részvényekkel és akkor visszatérünk a józan észhez.

A múltkor valaki azt írta, hogy a kis jövedelműek fogyasztásában a hazai gyártású termékek nagyobb súllyal szerepelnek, mint a magasabb jövedelműek fogyasztásában.  Lehet, hogy ez így van, de azért az olcsó termékek piacán is sok a külföldi termék. Most nem csak a klasszikus kínai gyerekruhára, tornacipőre, játékokra gondolok, de a polcon a legolcsóbb alma, szőlő olasz, a paradicsom holland, a fokhagyma kínai.  Néha még amit magyarnak gondolunk, az is külföldön készül. Itt van például néhány ilyen termék:

Boci csoki - Csehország

Balaton szelet - Románia

Globus konzerv - Csehország

Sport szelet - Szlovákia

Halászlé kocka - Olaszország

Tomi Kristály - Ausztria

Ráma Margarin - Románia

Nem véletlen, hogy aki olcsó terméket akar, az a külföldit veszi. A szlovák vajból például kétszer akkora mennyiséget lehet venni ugyanannyi pénzért. Lehet, hogy van, aki különbséget tud tenni az ízükben, nekem ez nem sikerült.

A múltkor az egyik hipermarketben tejet vásároltam, a legolcsóbb hőkezelt magyar tej 199 forint, a szlovák 149, de olcsóbb a lengyel is a magyarnál. A nem hőkezelt tejek persze mind itthon készülnek, ezek romlandóak, nem lehet messziről szállítani. De azért az áruk mind 200 forint felett van.

Sok terméken nincs is feltüntetve a származási hely, ezek szinte biztosan külföldiek.

A második negyedéves GDP adat 1,5% lett az előző év azonos időszakához képest, ami meglehetősen rossznak számít. Főleg, ha azt vesszük, hogy ez az idei év első negyedévéhez képest 0%-os növekedés. Ennek hatására a kormány az idei gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzését 3,1 százalékról 2 százalék körülire fogta vissza.

Mi is a baj, hiszen az államháztartási hiány 3% alatt marad? Hát csak annyi, hogy ha deklaráltan nem növekedhet az eladósodottság jelenleg 77%-os mértéke, akkor 2,1%-os GDP növekedéshez 2,7%-os államháztartási hiány tartozik. A 2011-es terv pedig 2,8%, amivel bizony ha csekély mértékben is, de nőne a GDP-re vetített hiány. Főleg akkor, ha a hiánycélokat túlteljesítjük, például júliusban már az éves hiánytervet sikerült 26%-kal felülmúlni. Persze ebben benne van a MOL visszavásárlási kiadása, ami egyszeri tétel.

De ilyen egyszeri tételek vannak a bevételi oldalon is, továbbá vannak olyan tételek is, amelyeket a költségvetés ideiglenesen, csak néhány évre tervez beszedni.

Az államadósságot nem úgy kell elképzelni, mint amit az ország szuverenitásának visszaszerzéséhez teljesen vissza kell fizetni, hanem egy olyan állandóan megújuló állományt, amelynek mértékét a finanszírozhatóság fenntartásához kb. 60% körülire kell leszorítani. Máskülönben az országkockázati felár miatt a kamatterhek aránytalanul nagyok, hullámokban spekulálnak majd a hazai deviza ellen és a bizalom megingása miatt mindig akkor nincs befektető az állampapírokra, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.

A megoldás csak úgy képzelhető el, hogy kihúzzuk valahogy a világgazdaság fellendüléséig és akkor sem kezdünk felelőtlen költekezésbe. De ez hány év? 3-4? Azt is meg kell jegyezni, hogy a világgazdaság nem is volt igazán recesszióban, a német export például szárnyalt, vele együtt a magyar gazdaság húzóereje is az export volt. A siralmas adat, tehát az export hatását már tartalmazta. Kérdés, hogy a német export dinamikája fennmarad-e az év hátralévő részében is? Meglátjuk.

Gyurcsány kritizálja Matolcsy gazdaságpolitikáját a Facebookon. Azt írja, hogy ez a gazdaságpolitika megbukott, az egykulcsos SZJA nem vezetett a fogyasztás növekedéshez.

A helyzet nem ennyire egyszerű. A költségvetés hiánycéljának tartásához államosították a nyugdíjpénztárakat, így a költségvetés még egy évig tovább költekezhetett, ami ebben az évben még valamelyest fenntartotta a fogyasztásra fordítható jövedelmek viszonylag magas szintjét. Jó kérdés, hogy mi lesz jövőre?

Aztán tény, hogy válság van, tavaly még pörgette a német export a magyar gazdaságot, idén már kevésbé.

A devizahitelesek fogyasztásra költhető pénze is lecsökkent, amikor a törlesztőrészleteik a duplájára emelkedtek. Úgyhogy ebben a helyzetben a fogyasztás növekedését várni teljesen megalapozatlan.

De a fogyasztás növekedése csak Amerikában tudja egy az egyben növelni a GDP-t, Magyarországon a fogyasztás emelkedése először az import növekedésében mutatkozna meg, ami talán jobb is, hogy elmaradt. A fogyasztási cikkek főként külföldiek, az itthon gyártottaknak pedig magas az importhányaduk. A növekvő import pedig eladósodáshoz vezet, ami mostanság az első számú közellenség.

Az egykulcsos adó igenis jó, nélküle ma még rosszabb helyzetben lennénk. A szintje szuperbruttóval 20%, ami nem is alacsony. Ne felejtsük el a járulékok magas szintjét, ami nem csökkenthető az egészségügy finanszírozása és a nyugdíjasok jövedelemelvárásai miatt. Ezeket a járulékokat pont azok fizetik, akik jelenleg az egykulcsos adó haszonélvezői.

Tessék azt is tudomásul venni, hogy a Személyi Jövedelemadó nem a "gazdagok" által fizetett adó, nincs ebben az országban egy milliárdos sem, aki alkalmazottként SZJA-t fizetve lett boldog milliárdos.

Ha tényleg bevezetnek majd válságadót, amit Gyurcsány megjósolt, akkor azt a gazdasági növekedés meg fogja sínyleni. Nem gondolom, hogy ez valami igazságos adó lenne, bizonyára nem a gazdagokat fogja elérni. Persze ha egy országban mindenkinek rosszul megy, akkor végül a romlás a gazdagokat is eléri és legalább megdöglik a szomszéd tehene is.

Kellene egy szabálymódosítás a vízilabdában, amitől élvezetesebb lenne a mérkőzés. A bírók ne szakítsák folyton meg a játékot, ne állítgassanak ki senkit, hanem a végén pontozzák le a mérkőzést, mint a szinkronúszást. Kevesebb bosszúságot fognak így okozni a nézőknek, akik úgyis látják, hogy melyik csapat jobb.

Ez a gondolat a magyar-szerb mérkőzés miatt jutott eszembe.

Állítólag uniós irányelvekbe ütközik az a magyar ÁFA szabály, amely nem teszi lehetővé az ÁFA visszaigénylését, ha az illető vállalkozás nem fizette ki a számlát a szállítójának. Ugyanis az eladó az ÁFÁ-t akkor is befizeti, ha az ellenértéket nem kapja meg a vevőtől. Erről dönt holnap az Európai Bíróság.

Az ÁFA bevezetésekor még nem volt ilyen szabály itthon, de olyan sok visszaélés volt az ÁFA visszaigénylés körül, hogy a korlátozást rövidesen életbe léptették.

Lehet, hogy hamarosan meg kell változtatni az ÁFA törvényt, ami a költségvetésnek százmilliárdos kiesést fog okozni.

Szerintem ha már hozzá kell nyúlni a törvényhez, akkor igazságosabb lenne, ha nem az ÁFA válna visszaigényelhetővé a vevőnek a kifizetés hiányában is, hanem az eladót mentesítenék az ÁFA  befizetésétől addig, míg a vevő nem fizette ki neki a számlát. Csalások ebből kevésbé lehetnének, persze biztosan volnának próbálkozások, hogy a bevétel pénzügyi teljesítését eltitkolják, de ez elég nehéz feladat.

Sok esetben a vállalkozások nem merik a teljesítményüket kiszámlázni, ha a vevőjük fizetőképessége kétségessé vált, mert nem csak a munkájuk értékét, de az ÁFÁ-t is elbukhatják. Ez a probléma is megoldódna a javasolt megoldással.

A fiaimnak mesélek néha a hatvanas évekről, csak hogy össze lehessen hasonlítani a mostani és az akkori életet. Lám, milyen kevés dolog volt akkor, amit ma természetesnek veszünk.

Nem volt színes tévé, fekete-fehér is csak néhol. A szomszédok esténként összejártak tévézni. Egy csatorna létezett, de műsor is csak este hattól, hétfőn adásszünet. Vezetékes telefont csak a fontos emberek kaptak, kiutalásra. A régi bérházak nagy lakásaiban még együtt laktak a háború után összeköltöztetett emberek, ezt társbérletnek hívták. Ma elég nehéz elképzelni, hogy egy lakást több családnak is kiutaltak, és az idegenek megosztották a lakást. Közös volt a konyha, a fürdőszoba, vécé talán csak a körfolyosón a gangon. Be volt osztva, hogy ki mikor takarítja. Ekkoriban még nem volt probléma az alacsony születésszám, senki nem problémázott azon, hogy mire szüli a gyereket.

A Belvárosi városképhez nem tartoztak autók. A Lada program csak 1970-től kezdődött, az utcán egy két nyugati kocsi parkolt, esetleg egy régi Trabant, mindegyikről tudtuk, hogy kié. A mérnök úrnak volt egy Fiat 850-ese, a fodrásznak egy Opel Rekordja, és a házmesternek egy ósdi autója, amit ma old timer-nek mondanánk. Állandóan maga szerelgette, lent az utcán, úgy, hogy aláfeküdt. Az úttesten nem volt aszfalt, hanem kockakő. Rázott is rendesen. Egy héten egyszer vagy kétszer jött a szódás szekérrel, apám szerint muraközi lovak voltak a szekér elé fogva, alacsony, tömzsi, vastag lábú lovak. Patáik csattogtak a kövön, ami visszhangzott a bérházak falán.

Ugyanilyen lovak húzták a jeges szekerét, aki a jégszekrényekbe hozta a szárazjeget. Hűtőszekrény helyett, még fából készült kis szekrényekben hűtötték az ételeket, amelynek a tetejébe kellett berakni a szárazjeget, alulra az ételt. Ha valaki nem tudná mi a szárazjég, az lehűtött szén-dioxidból készült, így aztán nem folyt el, amikor olvadt, hanem elpárolgott rögtön.

A mosógép keverőtárcsás volt, egy henger alakú mosógépet képzeljetek el, amelynek az alján egy ventilátor szerű lapátkerék hajtotta a vizet. A vizet ugyan fel tudta forralni, de centrifugázni már nem lehetett vele, arra külön gép szolgált. A centrifuga oldalán pedál volt, azzal lehetett elindítani és leállítani.

Hetente jött az ószeres, aki zsákkal a hátán járta az utcákat, és azt kiabálta, hogy "Ószeres, használt ruhát veszek!"

Sétálóutcák nem voltak, a Váci utcában dübörgött a 15-ös busz. Minden belvárosi utcában volt egy-két foghíj. Foghíjnak nevezték a háborúban lebombázott házak helyén létrejött grundokat. Volt ilyen a Vörösmarty téren is az egykori Haas Palota helyén, a Váci utca közepén a Hotel Taverna helyén és pont szemben vele, ahol ma valamilyen irodaház áll. A Duna-parti szállodasor helyén kavicsos játszótereket alakítottak ki.

Metró nem járt, villamossal lehetett végigmenni a Rákóczi úton, a Kossuth Lajos utcán, át az Erzsébet hídon. De az Erzsébet híd is csak valamikor 1964-ben készült el.

A városi rossz levegőért nem az autóforgalom volt felelős, hanem a szénfűtésű kazánok, kályhák, meg a város közelében működő gyárak. Ugyanis a gázfűtés csak a hetvenes évektől terjedt el.

Gyakran ébredtem téli reggeleken szénlapátolásra. A bérházak pinceablakán át lapátolták be a billenő platójú teherautóról a járdára leöntött szenet. A szenesek nagy urak voltak akkor, ők a mérleggel csaltak, így mindig maradt olcsón megvehető szén az utolsó fuvar után. Kétségbe is voltak esve, ha nem vette meg tőlük valaki, mert előírás szerint üres kocsival kellett visszamenniük a telepre.

Mivel Orbán Viktor telefonon kérte, hogy vegyek részt a szociális konzultációban, az alábbiakban küldöm a válaszaimat, amelyekre a kérdőíven nem volt hely. Aki találkozik vele, adja át.

1] Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye újra elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére. Ön mit gondol?

Kizártnak tartom, hogy a munkaadó ne tudjon kirúgni valakit, ha akar. Elég, ha csak olyan feladatokat ad, amit senki nem akar megcsinálni, visszatartja a munka elvégzéséhez szükséges információkat, ellentmondásos utasításokat ad és olyan megbeszéléseken, amelyeken nem veszel részt, kritizálja a munkádat. 

2] Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók (víz, szemét, csatorna, gáz, villany, távfűtés) magánérdekeit: ne engedje, hogy extraprofitot szedjenek be és emiatt megfizethetetlenné váljanak a rezsiköltségek. Mások szerint az államnak nem szabad beavatkozni a közműszolgáltató magánvállalatok árképzésébe. Megint mások azt mondják, csak azokat védje az állam a közműdíjak emelkedésétől, akik erre rászorulnak. Ön mit gondol?

A versenyt nem tudja az állam kikényszeríteni az olyan szolgáltatásnál, amit gazdaságosan csak egy monopolhelyzetben lévő vállalat tud ellátni. Ezért aztán az ár kérdését megítélni igen nehéz, esetleg az uniós átlagból lehetne kiindulni, de akkor meg a beruházásokkal fognak spórolni a közmű vállalatok. A fő baj, hogy ezek privatizálva lettek. Az állami beavatkozás az árakba újabb problémákat fog felvetni.

3] Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. Ön mit gondol?

Az ország nem tud munkahelyeket teremteni, csak a vállalkozások. A közmunka sosem lesz egyenértékű a versenyszférában kínált munkahellyel.

4] Vannak, akik azt javasolják, hogy több nyugdíjat kapjanak azok, akik gyermeket vállaltak és neveltek föl, mert az is teljes értékű munkavégzés. Mások szerint éppen elég az, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni. Ön mit gondol?

Akinek a gyermekei külföldre mentek dolgozni és nem fizetnek járulékot, azzal mi lesz? Persze a demográfiai helyzetet javítani kell, de kérdés, hogy ez jó módszer-e. A fő baj az lenne, ha a nyugdíjak megállapítása elszakadna a járulékfizetéstől. Aki nem fizet járukékot, mert ügyes a könyvelője, az csak minimális nyugdíjat kapjon rászorultsági alapon. A gyermeknevelés költségeit a bölcsődei, ovódai, iskolai ellátásnál kellene figyelembe venni.

5] Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam a szociális segélyt a rászorulóknak ne pénzben, hanem alapvető szükségleti cikkekben (pl. élelmiszer) adja. Mások szerint a szociális segélyt továbbra is pénzben kell folyósítani a rászorulók számára. Ön mit gondol?

Mindegy, bár kissé bürokratikusnak látszik a természetbeni juttatás.

6] Vannak, akik szerint a deviza alapú lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára. Mások szerint az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát. Ön mit gondol?

Mivel a devizahiteleseket csőbe húzták, az állam meg nem tett semmit akkor, ezért most segíteni kell rászorultsági alapon. De aki csak akkora lakást vett, amennyi pénze volt, az ne járjon rosszabbul, mint aki felelőtlenül vett egy nagy lakást devizahitelre.

7] Vannak, akik azt javasolják, hogy ismét lehessen fölvenni deviza alapú lakáshitelt, mert az elmúlt évek történései alapján mindenki tisztában van a kockázatokkal. Mások szerint veszélyes lenne feloldani a deviza alapú lakáshitelek tilalmát, mert újra ugyanaz történne, ami korábban. Ön mit gondol?

Aki ezek után devizahitelt akar felvenni, az vegyen. Most már nem hivatkozhat senki arra, hogy nem tudta, hogy kockázatos. 

8] Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen.
Ön mit gondol?

A verseny korlátozása ellen mindig fel kell lépni, most miért éppen a gyógyszergyártók vannak kiemelve? Csak nehogy aztán a még létező hazai gyógyszergyártás menjen tönkre.

9] Vannak, akik szerint az egyéni számla alapján kiszámolt nyugdíj megállapításánál elsősorban a munkával eltöltött éveket kell figyelembe venni. Mások inkább a jövedelem arányában állapítanák meg a nyugdíjat. Ön mit gondol?

A befizetett járulék alapján kell megállapítani a nyugdíjakat, persze a kamattal is számolni kell. 

10] Vannak, akik szerint az oktatási rendszert úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a valós gazdasági igényekhez igazítani. Ön mit gondol?

Közpénzből a hátrányos helyzetűek oktatását kell támogatni, esetleg egyes társadalom számára értékes képzéseket, amiből hiány van, mint pl. fizikatanárok.